Egy kissé feledésbe merült irredentizmus : Csehország, vagy Szlovákia? Morvaszlovák ingadozás a válságos 1938-1939-es években

Abstract

Az első világháború következtében véget ért a multinacionális monarchiák korszaka, és megkezdődött az utódállamok, a demokratikus "nemzetállamok" korszaka. Csehszlovákia egyike volt ezeknek az újonnan létrejött államoknak. A köztársaságban a nemzeti kisebbségek az összlakosság egyharmadát tették ki, akik nem tekintették hazájuknak Csehszlovákiát. A némileg mesterségesen létrehozott csehszlovák nemzetiség koncepciója, amellyel sok szlovák nem azonosult, szintén potenciális konfliktusnak tekinthető. Ráadásul gyakran elfelejtik, hogy a cseh nemzet sem volt egységes. Bohémekre, morvákra és sziléziaiakra oszlott, akik aztán tovább oszlottak kisebb csoportokra, amelyek saját etnikumot vallottak magukénak. Az egyik legjellegzetesebb ilyen csoport a morva szlovákok voltak, és bizonyos mértékig még ma is azok. Morvaország déli részének lakosain belül, akik saját etnikumuk platformján határozták meg magukat, kialakult egy olyan csoport, amely az 1930-as évek vége felé csatlakozott a többi elégedetlenkedő hagyományos csehszlovákiai etnikai csoporthoz, akik ellenezték a csehszlovák állam centralista alkotmányos koncepcióját. A tanulmány célja, hogy megismertesse az olvasót a morvaországi szlovákok e kis etnikai csoportjának fejlődésével, akik 1938 és 1939 fordulóján, a második köztársaság idején úgy döntöttek, hogy az akkoriban "darabokra szakadt" Csehszlovákia cseh vagy morva részén való maradás nem jár előnyökkel a szlovákiai lakosok számára, és számukra előnyösebb politikai lépésnek tűnt Szlovákságnak az autonóm Szlovákiával való egyesülése, amely később önálló állammá vált.

První světová válka ukončila éru mnohonárodnostních monarchií a zahájila éru nástupnických států, demokratických "národních států". Jedním z těchto nově vzniklých států bylo i Československo. V republice tvořily národnostní menšiny, které nepovažovaly Československo za svou vlast, třetinu celkového počtu obyvatel. Za potenciální konfliktní lze považovat i koncept poněkud uměle vytvořené československé národnosti, s níž se mnoho Slováků neztotožňovalo. Navíc se často zapomíná, že ani český národ nebyl jednotný. Byl rozdělen na Čechy, Moravany a Slezany, kteří se pak dále dělili na menší skupiny hlásící se k vlastní národnosti. Jednou z nejvýraznějších těchto skupin byli a do jisté míry stále jsou moravští Slováci. V rámci obyvatel jižní části Moravy, kteří se vymezovali na platformě vlastního etnika, vznikla skupina, která se koncem 30. let 20. století připojila k dalším nespokojeným tradičním etnickým skupinám v Československu, jež se postavily proti centralistickému ústavnímu pojetí československého státu. Cílem tohoto příspěvku je seznámit čtenáře s vývojem této malé etnické skupiny Slováků na Moravě, kteří se na přelomu let 1938 a 1939, v období druhé republiky, rozhodli, že setrvání v české, resp. moravské části tehdy "roztrženého" Československa by pro slovenské obyvatele nebylo výhodné a že pro ně bylo výhodnějším politickým krokem sjednocení Slovenska s autonomním Slovenskem, které se později stalo samostatným státem.

As a consequence of the First World War, the era of multinational monarchies came to an end and the period of successor democratic „nation” states began. Czechoslovakia was one of these newly created states. National minorities in the republic made up as much as a third of the total population that did not consider Czechoslovakia their homeland. The concept of a somewhat artificially created Czechoslovak nationality, with which many Slovaks did not identify, can also be seen as a potential conflict. Moreover, it is often forgotten that the Czech nation was not united either. It was divided into Bohemians, Moravians, and Silesians, who were then further divided into smaller groups that claimed their own ethnicity. One of the most distinctive of these groups were, and to some extent still are, the Moravian Slovaks. Within this group of inhabitants of the southern part of Moravia, defining themselves on the platform of their own ethnicity, a group established itself which, towards the end of the 1930s, joined the other disaffected traditional ethnic groups in Czechoslovakia who opposed the centralist constitutional concept of the Czechoslovak state. The aim of the study is to acquaint the reader with the development of this small ethnic group of Moravian Slovaks who, at the turn of 1938 and 1939, at the time of the Second Republic, decided that remaining in the Czech or Moravian part of Czechoslovakia, at that time “torn to pieces”, had no advantages for the inhabitants of Slovácko, and a more advantageous political step for them seemed to be the merger of Slovácko with autonomous Slovakia, which later became an independent state.